Maradjon egészséges - egészséges gyümölcsökkel!
Gyümölcsfametszés: átmeneti időszak és speciális óradíj
Január és Február:
Ezen a télen (januárban és februárban) még korlátozott kapacitással vállalok gyümölcsfametszési munkákat is. Kérjük, vegye fel velem a kapcsolatot a szabad időpontok egyeztetése érdekében.
Március 1-től kezdődően az alakfák és sövények szezonjára összpontosítok.
Amennyiben ezen dátum után sürgős vagy kiemelt fontosságú gyümölcsfametszési kérése van, azt csak speciális, prioritási óradíjon áll módomban elvégezni.
A Március 1-től érvényes óradíj: 9 000 Ft/óra (Minimum kiszállási díj: (Kaposváron 5 000 Ft).
Tehát,
a gyümölcsfák metszését csak januárban és februárban végzem kedvezményes áron, utána az alakfák metszése díját számlázom.
Hívjon (Telefon: +36-30-539-48-20)
vagy írjon az űrlapon (az (oldal alján),
és 24 órán belül egyeztetünk egy időpontot.
Segítséget adok a gyümölcsfametszés elsajátításához!
A gyümölcsfák metszése szükséges beavatkozás, de érteni kell hozzá!
Ezen az oldalon segíteni szeretnék azoknak, akik fejleszteni szeretnék metszési tudásukat.
Az üzemi gyümölcsösök, házikerti gyümölcsfák metszése során sokféle metszésmódot kipróbálhattam és begyakorolhattam, ezért könnyedén megtanultam a bonsai metszéstechnikákat is. A metszések élettani alapjait pedig kertészeti tanulmányaim során értettem meg, így mindig tisztában vagyok minden vágásom következményeivel, és tudatosan alkalmazom a növényélettani elveket.
A metszés alapelvei: szellős, világos korona - több termés
Almatermésűek termőrészei (Alma, Körte, Birs, Naspolya)
Termőnyárs: rövid (1–5 cm), csúcsán általában vegyes rügyet (virágot és levelet is hordozó rügyet) viselő rész. A fás részből merőlegesen áll ki, mint egy kis tüske.
Dárda: 5–15 cm hosszú termőrész. A végén duzzadt, gömbölyded termőrügy található. Fontos, hogy ne tévesszük össze a vízhajtással; a dárda lassabb növekedésű és zömökebb.
Termővessző: 20 cm-nél hosszabb, vékonyabb vessző, amelynek a végén (és néha az oldalán is) termőrügyek ülnek. Ha túl hosszú, a súly alatt lehajolhat, ami jót tesz a termőre fordulásnak.
Termőkalács (vagy termőbog): több év alatt kialakuló, megvastagodott, bütykös rész. Ez az a pont, ahol a fa évről évre gyümölcsöt nevelt, és a korábbi évek elágazó nyársai tömörülnek rajta.
Csonthéjasok termőrészei (Cseresznye, Meggy, Szilva, Kajszi, Őszibarack)
Bokrétás rügycsoport: a cseresznye, meggy és kajszi legértékesebb része. Egy egészen rövid (pár mm-es) hajtás, amelynek a csúcsán egy hajtásrügy, körülötte pedig 5–10 virágrügy helyezkedik el koszorúszerűen. Olyan, mint egy kis csokor. Általában tartalék rügyeket is tartalmaz, amelyek akkor hajtanak ki, ha a fő rügy megsérül
Termőnyárs (csonthéjasoknál): 1–3 cm-es képlet, amelyen a csúcsrügy hajtásrügy, az oldalrügyek pedig virágrügyek. Ha a csúcsrügy megsérül, az egész nyárs elszáradhat.
Hosszú termővessző: főleg az őszibaracknál nagy termékenységű. Olyan vessző, amelyen hármas csoportokban állnak a rügyek: két szélső dundi virágrügy fog közre egy középső, hegyes hajtásrügyet. Megfelelő méretű gyümölcsöket képes kinevelni, gyümölcsritkítással, ezért kiemelkedően értékes termőrész.
Tövises termőnyárs: főleg a szilvánál és vadalanyoknál fordul elő. A nyárs vége hegyes tövisben végződik, de az oldalán értékes virágrügyek találhatók.
A ritkítómetszés 🍎
Az őszibarack és a szőlő kivételével - minden gyümölcsfa növekedését és termőképességét RITKÍTÓMETSZÉSSEL szabályozzuk. Régebben sokan kísérleteztek szintetikus hormonkészítményekkel is, de ezeket - humán-egészségügyi okokból - csak kevés országban engedélyezik, hazánkban és az Európai Unióban nem.
A gyümölcsfák metszésének legfontosabb célja, hogy a fát levegőssé és fénnyel átjárttá tegyük.
Egy jól megmetszett, szellős ágkorona nemcsak esztétikus, de a gombás és baktériumos betegségeknek is kevésbé kedvez. A megfelelő szellőzés szükséges hogy a lombozat ne legyen tartósan nedves, mert ez a kórokozó gombák elszaporodásához vezethet.
Ezen túlmenően, a metszés másik alapelve a termékenység növelése.
A magárahagyott, nem ritkított fákon a belső, árnyékolt ágak sokasága helyett a külső, jól megvilágított részeken képződik sokkal több virág- és termőrügy, csakhogy ezáltal túl magasra és túl szélesre kell hagynunk az ágkoronát, ráadásul igen apró gyümölcsöket terem.
A ritkítómetszés során eltávolítjuk a felesleges és a befelé növő- és egymást dörzsölő ágak, gallyak többségét, így a korona belsejébe is behatol a napfény, ezért ott is képződnek virágrügyek. Így természetesen kevesebb virágrügy marad a fa külső - megritkított zónájában, de mivel a fa az energiáját a kisebb számú termőrészekre koncentrálja, ezáltal nagyobb és jobb minőségű gyümölcsöket eredményez. Természetesen a beteg és elszáradt ágrészeket ís le kell metszeni.
Koronaformák
Modern és klasszikus koronaformák
Karcsú orsó: a hazai intenzív almatermésű ültetvények "igáslova", és bár sokan váltanak szuperorsóra, a stabilitása és élettartama miatt a magánkertekben és a kisebb parcellákon még mindig ez a legéletképesebb forma.
- Szerkezet: egyetlen függőleges tengelyből (sudár) áll, amelyen alul egy állandó, de rövid vázágakból álló „alapi gallér” található. Felfelé haladva a vázágakat fokozatosan rövidebb, vízszinteshez közeli termőgallyak váltják fel.
- Alanyigény: jellemzően gyenge (pl. M9) vagy középerős (pl. M26) alanyokon nevelik.
- Metszési elv (a „hároméves szabály”):
- Egyéves rész: sima vessző, amin még nincsenek termőrészek.
- Kétéves rész: itt alakulnak ki a legértékesebb termőnyársak és dárdák.
- Hároméves rész: miután letermett, a gallyat visszametsszük egy rövid csonkra (úgynevezett „csapos” metszés), hogy új hajtást provokáljunk a helyére.
- Fény biztosítása: a forma kulcsa a piramis alak fenntartása. Ha a felső rész „beárnyékol”, az alsó gallér felkopaszodik, és a fa elveszíti a termőképességét az alsó zónában.
Szabadorsó: nincsenek rajta merev, állandó vázágak. A központi tengelyen (sudáron) spirálisan elhelyezkedő, vízszinteshez közeli termőgallyak találhatók. A cél egy kúp alakú korona, ahol az alsó ágak a leghosszabbak, a felsők pedig fokozatosan rövidülnek. Ez azt jelenti, hogy a letermő, elöregedett gallyakat tőből (vagy rövid csonk meghagyásával) eltávolítjuk, és hagyjuk, hogy új, fiatal hajtások nőjenek a helyükre.
Termőkaros orsó: ez egy precízen megtervezett, kötöttebb forma.
Szerkezet: itt a fa alsó részén 3–4 állandó, erős vázágat (úgynevezett termőkart) nevelünk ki. Ezek a karok adják a fa alapját, és ezeken helyezkednek el a termőrészek. Metszési elv: a vázágakat nem vágjuk le, csak a rajtuk lévő termőgallyazatot ifjítjuk. A fa csúcsa felé haladva a vázágak egyre rövidebbek (piramis alak). Előny: nagyon nagy teherbíró képesség (a stabil karok elbírják a sok gyümölcsöt) és kiváló fényáteresztés.
Szuperorsó: a karcsú orsó még intenzívebb változata. Igen sűrű ültetést (0,5–1 m tőtávolság) tesz lehetővé. A fa magassága korlátozott, gyakorlatilag csak egy központi tengelyből és az azon elhelyezkedő rövid termőnyársakból áll.
Bokor korona: alacsony törzsű (40–60 cm), központi suháng nélküli forma. 3-4 egyenértékű vázág alkotja, amelyek a törzs közeléből indulnak ki. Elsősorban csonthéjasoknál (meggy, szilva) és régebbi telepítéseknél gyakori.
Sövény (pl. Bouché-Thomas, Lepage): olyan koronaforma, ahol a fák ágait egy meghatározott síkba (általában a sor irányába) kényszerítik. Kiválóan alkalmas gépi művelésre vagy telekhatárok mentén helytakarékos megoldásnak.
Kordon: a legegyszerűbb térhatároló forma. A fa egyetlen vízszintes vagy ferde karból áll, amelyen rövid termőrészek sorakoznak. Gyakran alkalmazzák almatermésűeknél falak mellett vagy utak mentén. A szőlő leggyakoribb koronaformája.
V-rendszerű (vagy Tatura) kordon: a törzs alacsonyan kétfelé ágazik ("V" alakban), de nem egy magasságból indul, hogy a törzs ketté ne hasadjon, és a két vázágat rézsútosan, támrendszer mellett nevelik. Maximális fénykihasználást és könnyű szüretet biztosít.
Speciális és díszítő formák
Palmetta: Egy központi tengelyből és abból emeletesen, szimmetrikusan kiinduló oldalágakból álló, síkba rendezett forma. Rendkívül dekoratív, gyakran látni régi kúriák kertjében vagy falhoz futtatva.
Spalier: Gyűjtőnév a falra vagy rácsra kiterített, mesterségesen alakított fákra. Itt a metszés célja nemcsak a termés, hanem az esztétika és a fal hőjének kihasználása is.
Megjegyzés: A Balaton-felvidék szelesebb részein a szabad orsó és a katlan korona népszerűbbek, mert stabilabbak és jobban átszellőznek, csökkentve a gombás fertőzések kockázatát.
Segítek azoknak is, akik mélyebben szeretnék megérteni, milyen életfolyamatokat kell összehangolni a metszés során:
A rügydifferenciálódás és a csúcsrügy-uralom
A gyümölcsfák metszésének mélyebb megértéséhez érdemes bepillantani a fák belső működésébe. Két kulcsfontosságú biológiai folyamatot érdemes megérteni: a rügydifferenciálódást és a csúcsrügy-uralmat (apikális dominancia).
Rügydifferenciálódás
A gyümölcsfák rügyei két fő típusba sorolhatók: a levélrügyek és a virágrügyek. A levélrügyekből hajtások, levelek és új ágak fejlődnek, míg a virágrügyekből virágok és később gyümölcsök. Azonban a levélrügyek egy részének virágrüggyé átalakulása egy külön folyamat, ami a virágzási időtől függően, júniusban és júliusban megy végbe, kellő megvilágítás mellett. Ezt a folyamatot hívjuk rügydifferenciálódásnak, amelynek időzítése és mértéke nagymértékben függ a környezeti tényezőktől, elsősorban a fényviszonyoktól és a hőmérséklettől.
A metszés során a felesleges ágak eltávolításával több fény jut a fa belső részeibe, ami serkenti a virágrügyek kialakulását. Minél jobban éri a napfény a fa ágait, annál több virágrügy differenciálódik a levélrügyekből. Ez magyarázza, miért hoz egy jól megmetszett, szellős korona több termést, mint egy sűrű, elhanyagolt fa.
Csúcsrügy-uralom (Apikális Dominancia)
A csúcsrügy-uralom egy hormonális folyamat, amelyben a hajtások végén található csúcsrügy (apikális rügy) hormonokat termel (auxin), amelyek gátolják az alatta lévő oldalrügyek (laterális rügyek) növekedését. Ennek köszönhetően a fa felfelé növekszik, és a csúcsrügy kapja a legtöbb tápanyagot.
Ezt a folyamatot egy királysághoz lehetne hasonlítani.
A jól metszett fa koronája is egyfajta hierarchikus rendszert alkot. Ahol a fának van sudárága, ott annak legfelső csúcsrügye a király, aki trónján ülve uralkodik. Ő biztosítja a fa felfelé történő növekedését, miközben az alatta lévő főnemesek, vagyis a vázágak csúcsrügyei szintén fontos szerepet töltenek be. A metszés során a korona megritkításával nem gyengítjük le a királyságot, hanem a belső udvari intrikák helyett (azaz a feleslegesen növő, függőlegesen és befelé hajtó ágak helyett) megerősítjük a külső, jól működő hatalmi ágakat.
A vázágak végén lévő csúcsrügyek megtartása azért kulcsfontosságú, mert azok a "főnemesek", akik fenntartják a koronában lévő egyensúlyt. Ezek a rügyek nemcsak saját hajtásaikat erősítik, de gátolják az alatta lévő, úgynevezett vízhajtások (megfásodva: fattyúvesszők) túlzott előtörését is.
Ahol nincs sudárág (katlan, váza-korona), ott a vázágak végén lévő csúcsrügyek veszik át a királyi szerepet. Ők lesznek a királyok, akik egymás szövetségesei, de egyben riválisai is. Az ő jelenlétük gondoskodik a korona harmonikus, oldalirányú fejlődéséről, és megelőzi a felesleges hajtások okozta zsúfoltságot, ami a fertőző betegségek melegágya. A metszés során tehát arra törekszünk, hogy ezt a csúcsrügy-uralmat a kívánt mértékben növeljük, vagy szükség esetén csökkentsük, és a fa energiáját a termőfelület növelésére használjuk, a ritkított korona belseje felé is.
Zöldmetszés a cseresznyefákon és a meggyfákon
Tapasztalataim szerint a cseresznyefa és a meggyfa rendkívül hálásan reagál a júliusi ZÖLDMETSZÉSRE, a gyümölcs leszedése közben.
NÉGY FÉLE ELŐNYE VAN ENNEK
a) a levágott vesszőkről, gallyakról és ágakról a földön is le lehet szedni a termést;
b) a szellős, világos koronában kisebb a monília és egyéb kórokozók terjedési lehetősége. A túl magasra nőtt cseresznyefák lefűrészelt ágairól leszedhető cseresznye nem vész kárba, az erőteljes nedvkeringésben lévő ágak metszési sebei gyorsan gyógyulnak.
c) a virágmonília által megtámadott fás részeket és a moníliás gyümölcsöket még időben le tudjuk gyűjteni a fáról, ezek tehát már nem telelnek át, így ezeket a veszélyes gócokat meg tudjuk szüntetni.
d) a legideálisabb lehetőség a leszedhetetlen, permetezhetetlen magasságú ágak eltávolítására. Fontos: mindig egy kellő vastagságú oldalágra, csonk hagyása nélkül és sima vágásfelületekkel ifjítsuk a fát! Fagéllel kenjük be a vágott, faragott ágsebeket.
A csúcsrügy-dominancia szabályozását célzó metszésmódok - az őszibarack/nektarin kivételével - minden gyümölcsfajtára és díszfára érvényesek!
Az őszibarack (és a nektarin) metszésmódja a termőremetszés, amelynek ismertetését lejjebb olvashatja az érdeklődő.
Hogyan használjuk a metsző eszközöket?
1. Éles és tiszta eszközök
Az első és legfontosabb szempont, hogy éles, tiszta metszőeszközöket használjunk.
A tompa, nem jól illeszkedő penge roncsolja a rostokat, és ez a seb nehezebben gyógyul, utat engedve a kórokozóknak és a sebparazita rovaroknak.
Rendszeresen élezze, állítsa be a szorosságát, és tisztítsa, fertőtlenítse, olajozza az ollót, ágvágót és fűrészt, a sebfaragó kést!
2. A vastagabb, nehezebb ágak eltávolítása
Az úgynevezett háromlépéses vágás a vastagabb ágaknál elengedhetetlen a kéregszakadások elkerülése végett. Először 10-20 cm-rel távolabb, alulról vágva megakadályozzuk a lehasadást, majd felülről levágjuk az ágat, végül a csonkot távolítjuk el az ágtőnél. Fontos, hogy a csonk levágását a gallygyűrűnél (az ág tövénél lévő kis kidudorodás) végezzük el, és ne hagyjunk magas csonkot a fán. A gallygyűrű ugyanis tele van olyan szövetekkel, amelyek segítik a seb gyors gyógyulását.
3. A metszőolló/ágvágó olló használata
A jobbkezes metszőollóknál az a lényeg, hogy a vágóél mindig a megmaradó ághoz vagy rügyhöz álljon a sérülés elkerülése érdekében. A jobbra forgatás-feszítés mellett azonban a legjobb, ha az olló pengéje minél közelebb van a fához, így a tiszta vágás a legkönnyebb. A jobbkezes ollókat úgy tervezik, hogy a vágóél a jobb oldalon van, így ha jobbról vágunk, a penge a maradék ághoz esik, és így a támasztópenge nem roncsolja a rajta lévő rügyet. Balkezesek számára ugyanezt az előnyt adja a balkezes metszőolló.
4. Csonkok mellőzése
Az alapelv, hogy ne hagyjunk csonkokat. A csonkokon nincs nedvkeringés, ezért leáll a sebgyógyulás, így a kórokozók, rovarlárvák (szitkár, kéregmoly, stb.) könnyen megtelepedhetnek rajta. Egyes szakértők szerint "az ág alsó szakaszain néha szükséges csonkokat hagyni, az ág felkopaszodásának megakadályozása érdekében", ez elgondolkodtató. Az igazán profi metszők inkább azt a technikát alkalmazzák, hogy a rügy fölött 0,5-1 cm-rel vágják el az ágat, de nem hagynak ennél hosszabb csonkot, ami idővel elpusztulna. A száraz csonkokat minden alkalommal le kell fűrészelni (metszőollóknak nem valók), a még élő- de felesleges csonkok eltávolítása a következő metszési időszakban alapvető fontosságú lesz.
5. Fertőtlenítés
A kórokozó növényi vírusokat, baktériumokat és gombákat ne vigyük át egyik fáról a másikra, ezért minden megmetszett fa (vagy beteg, száraz ág) után 60-70 %-os alkoholos géllel kell bekenni az olló és a fűrész és a kés vágófelületét, 3-4 percig. A gél formának nagy előnye hogy nincs nagy párolgási veszteség és könnyen adagolható. Ezért érdemes legalább 2 db ollót, ágvágót, fűrészt vinni a kertbe annak, akinek a teljesítmény is fontos, a fertőtlenítés mellett. Én így végzem a metszést, nyírást, ügyfeleim megelégedésére. A két ollóval való munkavégzés ugyanis jelentősen felgyorsítja a folyamatot, hiszen az előzőleg fertőtlenített ollóval tudunk dolgozni, a munka közben nem kell tétlenül várni a fertőtlenítési időre.
Az őszibarack termőremetszése
Katlanforma és a csúcsrügy-uralom dinamikája
Az őszibarack metszésének alapja egy speciális koronaforma, a katlan- vagy kehelyforma kialakítása.
Felmerül a kérdés: ha nincs központi sudár, amely királyként uralkodna (ahogy a gyümölcsfák nagy részénél), hogyan valósul meg a korona irányítása és szabályozása?
A válasz a csúcsrügy-uralom szándékos megtörése, és az ebből eredő intenzív növekedési válasz.
A csúcsrügy-uralom megtörése: A katlanforma kialakításakor a központi vezérágat (sudarat) eltávolítjuk. A vázágak végeit is erőteljesen visszavágjuk egy külső állású termővesszőre, minden évben. Ez a radikális beavatkozás drasztikusan csökkenti a gátló hormonok mennyiségét a vágási felületek közelében, és az egész vázágban.
Hajtásképződés provokálása: A hormonális változás hatására a vázágak mentén lévő alvó rügyek felébrednek, és számos új hajtást, köztük nagy mennyiségű, értékes termővesszőt is hoznak.
Oldalirányú növekedés: A fa energiája így nemcsak felfelé, hanem oldalirányban is, a termőfelület növelése érdekében kezd el koncentráltan növekedni.
1. A termővesszők ritkítása és a korona szabályozása
Mivel a metszés intenzív növekedési hormon-választ provokál, rendkívül sok új hajtás képződik. Emiatt az őszibarack metszése magában foglal egy kötelező második fázist: a sűrűsödés elkerülése és a termőfelület optimalizálása.
- A termővesszők kiválasztása
A cél, hogy a fa erejét a legértékesebb vesszőkre összpontosítsuk.
- Az ideális vessző: Keresse a hármas-vegyes rügycsoportokkal rendelkező, ceruza vastagságú, egészséges vesszőket. Ezek a rügycsoportok (két virágrügy egy hajtórüggyel) hozzák a gyümölcsöt és biztosítják a következő évi termőhajtást is.
Amit el kell távolítani:
- A túlságosan erős és vastag (vízhajtásszerű) vesszők, különösen a másodlagos oldalhajtásokkal rendelkezőket.
- A túlságosan vékony vesszők, mert ezek nem lesznek képesek megfelelő nagyságú gyümölcsöt kinevelni, ugyanakkor sűrűsítik a koronát.
- Amelyeknek nincs hajtórügyük a termőrügyek között, vagy azok fölött, szintén nem tudják kinevelni a gyümölcsöt.
- A befelé növő, beteg, sérült vagy száraz vesszők.
- A virágmonília által elpuszított, elszáradt, vagy erősen mézgásodó termőnyársak, gallyrészek. A gally: kétéves ágrész.
- A vázág felkopaszodott területén talált vesszőket kisebb csonkra vágva - azok elágazását segíthetjük elő.
2. A ritkítás: Tér a "kisnemeseknek"
A kulcs a megfelelő távolság megtartása a meghagyott termővesszők között.
- A cél: biztosítani, hogy mindegyik vessző megkapja a szükséges fényt és levegőt.
- A veszély: A túl sűrűn álló vesszők árnyékolják egymást, gyengébb termést hoznak, és jelentősen növelik a gombás fertőzések (pl. monília, lisztharmat, levél-lyukacsosodás) kockázatát.
- Az elv: A rendszer nem egyetlen uralkodóra (központi sudárra), hanem sok, de megfelelően elhelyezkedő és elegendő teret kapó "kisnemesre" épül. A felesleges, túl sűrűn álló vagy nem kívánt irányba növő vesszőket tőből eltávolítjuk.
3. A termővesszők visszametszése
Az őszibarack termővesszői csak az előző évi vesszőkön teremnek. A kiválasztott vesszőket különböző mértékben kell vissza metszeni a termés minősége és a fa védelme érdekében. A vázágak és a gallérágak végén meghagyott vesszők hosszabbak legyenek a többinél, hogy megmaradjon csúcsrügyük szabályozó szerepe.
Célok:
A túlzott gyümölcsképzés (termővesszők lehasadása és a vékonyka hajtások) megelőzése.
A gyümölcsök méretének és minőségének javítása.
A fa ösztönzése arra, hogy az energiáját a megmaradt gyümölcsök nevelésére fordítsa.
Gyakorlat:
Általában 6-8 rügycsoportra vágjuk vissza a termővesszőket. Ennél hosszabbra csak a kiemelten öntözött és tápanyaggal jól ellátott őszibarackfákon érdemes, ahol nem fenyeget a növekedés leállásának, az ágak elöregedésének veszélye. Ne feledjük, a jövő évi termést az idén kinövő termővesszők adják!
Növényvédelmi haszon:
A vesszők visszametszésével a vesszők végeiben esetlegesen aknázva rágcsáló gyümölcsmolyokat is eltávolíthatjuk. Ezzel csökkentjük a kártevők terjedését, a vesszők károsodását, és a moníliás befertőződés veszélyét is.
Az őszibarack vesszők végében található gyümölcsmoly kártételt leggyakrabban a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) vagy a barackmoly (Anarsia lineatella) lárvái okozzák. Mindkét kártevő hernyói befurakodnak a fiatal hajtásokba, ami a hajtásvégek hervadásához, elszáradásához vezet (ezt a tünetet "zászlósodásnak" is nevezik), ugyanakkor vékonyka, értéktelen másodlagos oldalhajtások is képződnek a molyos rész alatt.
A metszés tehát az őszibarack esetében egy dinamikus, ciklikus folyamat: erőteljes visszametszéssel provokáljuk a hajtásképződést, majd gondos ritkítással és visszavágással tereljük a fa energiáit a kívánt irányba, és egyúttal korlátozzuk a kártevők és betegségek terjedését. Ezzel biztosítjuk a fa hosszú távú egészségét és a bőséges, minőségi termést.
1. Fás metszés (Termőre metszés)
Ez a legfontosabb metszés, amely a termőegyensúlyt és a korona szerkezetét biztosítja.
Időpont
Kora tavasz: rügyfakadás előtt, de a tél legkeményebb fagyai elmúltával, de már a rügypattanás után;
virágzás idején vagy közvetlenül előtte: ideális.
Cél és módszer
A fagyérzékenység miatt sokan a virágzásban metszenek, mivel így látható a téli fagykár mértéke (hol nem hajtott ki). A metszés fő célja az elöregedett, letermett vesszők eltávolítása, és az egyéves termővesszők (melyeken a gyümölcsök teremnek) visszametszése (általában a felére-kétharmadára), valamint a korona szellőztetése.
Az őszibarack az egyéves vesszőkön hozza a termést.
A legértékesebb termőrésze a teljes termővessző, hármas-vegyes rügycsoporokkal.
2. Nyári zöldmetszés (Hajtásválogatás)
A fás metszést kiegészítő, szükséges beavatkozás, mely javítja a korona fényviszonyait és elősegíti a jövő évi termőrészek beérését.
Időpont
Nyár eleje/közepe (június eleje-közepe, de van, aki egészen júliusig végzi)
Cél és módszer
Fő célja, hogy a korona belseje szellős maradjon, és több fény jusson a gyümölcsökhöz és a fejlődő termővesszőkhöz.
A felesleges, erősen növekvő (vízhajtás-jellegű), meredek, befelé törő hajtásokat távolítsuk el, vagy csípjük vissza a növekedésük megállítására. Ezzel a metszéssel a fa energiáját is a termőrészekre koncentráljuk.
3. Gyümölcsritkítás
A gyümölcs mennyiségének szabályozása, amely a minőség javítását szolgálja.
Időpont
Késő tavasz/Nyár eleje (a terméskötődés után, a csonthéj keményedése előtt, ideálisan májusban vagy június elején)
Cél és módszer
Az őszibarack hajlamos a túlkötődésre, ami kis, gyenge minőségű gyümölcsökhöz és a fa kimerüléséhez vezet. A ritkítás célja, hogy a megmaradó gyümölcsök nagyobbak, ízletesebbek és jobban elszíneződjenek. Kézzel távolítjuk el a felesleges terméskezdeményeket úgy, hogy a gyümölcsök között kb. 10-15 cm távolság maradjon (egyesével álljanak a vesszőn). A ritkítást érdemes minél korábban elvégezni, hogy a fa idejekorán a megmaradó gyümölcsök nevelésére fordíthassa az energiáját.