Maradjon egészséges az egészséges gyümölcsökkel
A gyümölcsfák metszése szükséges beavatkozás, de érteni kell hozzá!
A metszés alapelvei: szellős, világos korona - több termés 🍎
A gyümölcsfák metszésének legfontosabb indoka, hogy a fát levegőssé és fénnyel átjárttá tegyük. Egy jól megmetszett, szellős ágkorona nemcsak esztétikus, de a gombás és baktériumos betegségeknek is kevésbé kedvez. A megfelelő szellőzés meggátolja a nedvesség leülepedését, ami a gombák elszaporodásához vezethet.
Ezen túlmenően, a metszés másik alapelve a termékenység növelése. A belső, árnyékolt ágak sokasága helyett a külső, jól megvilágított részeken sokkal több virág- és termőrügy képződik. A metszés során eltávolítjuk a felesleges, befelé növő és egymást dörzsölő ágak, gallyak többségét, így a fa energiáját a termőrészekre koncentrálja, ami nagyobb és jobb minőségű gyümölcsöket eredményez. Természetesen a beteg és elszáradt ágrészeket ís le kell metszeni.
A rügydifferenciálódás és a csúcsrügy-uralom
A gyümölcsfák metszésének mélyebb megértéséhez érdemes bepillantani a fák belső működésébe. Két kulcsfontosságú biológiai folyamatot érdemes megérteni: a rügydifferenciálódást és a csúcsrügy-uralmat (apikális dominancia).
Rügydifferenciálódás
A gyümölcsfák rügyei két fő típusba sorolhatók: a levélrügyek és a virágrügyek. A levélrügyekből hajtások, levelek és új ágak fejlődnek, míg a virágrügyekből virágok és később gyümölcsök. Azonban a levélrügyek egy részének virágrüggyé átalakulása egy külön folyamat, ami júniusban és júliusban megy végbe, kellő megvilágítás mellett. Ezt a folyamatot hívjuk rügydifferenciálódásnak, amelynek időzítése és mértéke nagymértékben függ a környezeti tényezőktől, elsősorban a fényviszonyoktól és a hőmérséklettől.
A metszés során a felesleges ágak eltávolításával több fény jut a fa belső részeibe, ami serkenti a virágrügyek kialakulását. Minél jobban éri a napfény a fa ágait, annál több virágrügy differenciálódik a levélrügyekből. Ez magyarázza, miért hoz egy jól megmetszett, szellős korona több termést, mint egy sűrű, elhanyagolt fa.
Csúcsrügy-uralom (Apikális Dominancia)
A csúcsrügy-uralom egy hormonális folyamat, amelyben a hajtások végén található csúcsrügy (apikális rügy) hormonokat termel (auxin), amelyek gátolják az alatta lévő oldalrügyek (laterális rügyek) növekedését. Ennek köszönhetően a fa felfelé növekszik, és a csúcsrügy kapja a legtöbb tápanyagot.
Ezt a folyamatot egy királysághoz lehetne hasonlítani.
A jól metszett fa koronája is egyfajta hierarchikus rendszert alkot. Ahol a fának van sudárága, ott a legfelső csúcsrügy a király, aki trónján ülve uralkodik. Ő biztosítja a fa felfelé történő növekedését, miközben az alatta lévő főnemesek, vagyis a vázágak csúcsrügyei szintén fontos szerepet töltenek be. A metszés során a korona megritkításával nem gyengítjük le a királyságot, hanem a belső udvari intrikák helyett (azaz a feleslegesen növő, befelé hajtó ágak helyett) megerősítjük a külső, jól működő hatalmi ágakat.
A vázágak végén lévő csúcsrügyek megtartása azért kulcsfontosságú, mert azok a "főnemesek", akik fenntartják a koronában lévő egyensúlyt. Ezek a rügyek nemcsak saját hajtásaikat erősítik, de gátolják az alatta lévő, úgynevezett vízhajtások (megfásodva: fattyúvesszők) túlzott előtörését is. Ahol nincs sudárág (katlan, váza-korona), ott a vázágak végén lévő csúcsrügyek veszik át a királyi szerepet. Ők lesznek a királyok, akik egymás szövetségesei, de egyben riválisai is. Az ő jelenlétük gondoskodik a korona harmonikus, oldalirányú fejlődéséről, és megelőzi a felesleges hajtások okozta zsúfoltságot, ami a fertőző betegségek melegágya. A metszés során tehát arra törekszünk, hogy ezt a csúcsrügy-uralmat a kívánt mértékben csökkentsük, vagy szükség esetén növeljük, és a fa energiáját a korona szélesítésére, a termőfelület növelésére használjuk.
Zöldmetszés a cseresznyefákon és a meggyfákon
Tapasztalataim szerint a cseresznyefa és a meggyfa rendkívül hálásan reagál a nyári zöldmetszésre, a gyümölcs leszedése közben.
Háromféle előnye van ennek:
a) a levágott vesszőkről, gallyakról a földön is le lehet szedni a termést;
b) a szellős, világos koronában kisebb a monília és egyéb kórokozók terjedési lehetősége. A túl magasra nőtt cseresznyefák lefűrészelt ágairól leszedhető cseresznye nem vész kárba, az erőteljes nedvkeringésben lévő ágak metszési sebei gyorsan gyógyulnak.
c) a virágmonília által megtámadott fás részeket és a moníliás gyümölcsöket még időben le tudjuk gyűjteni a fáról, így ezeket a veszélyes gócokat meg tudjuk szüntetni.
A csúcsrügy-dominancia szabályozását célzó metszésmódok - az őszibarack/nektarin kivételével - minden gyümölcsfajtára és díszfára érvényesek!
Az őszibarack (és a nektarin) metszésmódja a termőremetszés, amelynek ismertetését lejjebb olvashatja az érdeklődő.
Hogyan használjuk a metszőeszközöket?
1. Éles és tiszta eszközök
Az első és legfontosabb szempont, hogy éles, tiszta metszőeszközöket használjunk.
A tompa penge roncsolja a rostokat, és ez a seb nehezebben gyógyul, utat engedve a kórokozóknak és a sebparazita rovaroknak.
Rendszeresen élezze és tisztítsa, fertőtlenítse az ollót, ágvágót és fűrészt, a sebfaragó kést!
2. A vastagabb, nehezebb ágak eltávolítása
Az úgynevezett háromlépéses vágás a vastagabb ágaknál elengedhetetlen a kéregszakadások elkerülése végett. Először alulról vágva megakadályozzuk a lehasadást, majd felülről levágjuk az ágat, végül a csonkot távolítjuk el az ágtőnél. Fontos, hogy a csonk levágását a gallygyűrűnél (az ág tövénél lévő kis kidudorodás) végezzük el, és ne hagyjunk vastag csonkot a fán. A gallygyűrű ugyanis tele van olyan szövetekkel, amelyek segítik a seb gyors gyógyulását.
3. A jobbkezes ollók használata
A jobbkezes metszőollóknál valóban az a lényeg, hogy a vágóél mindig a megmaradó ághoz vagy rügyhöz álljon a sérülés elkerülése érdekében. A jobbra forgatás-feszítés mellett azonban a legjobb, ha az olló pengéje minél közelebb van a fához, így a tiszta vágás a legkönnyebb. A jobbkezes ollókat úgy tervezik, hogy a vágóél a jobb oldalon van, így ha jobbról vágunk, a penge a maradék ághoz esik, és nem roncsolja a rajta lévő rügyet. Balkezesek számára ugyanezt az előnyt adja a balkezes metszőolló.
4. Csonkok mellőzése
Az alapelv, hogy ne hagyjunk csonkokat. A csonkokon nincs nedvkeringés, ezért leáll a sebgyógyulás, így a kórokozók, rovarlárvák (szitkár, kéregmoly, stb.) könnyen megtelepedhetnek rajta. Egyes szakértők szerint "az ág alsó szakaszain néha szükséges rövid csonkokat hagyni, az ág felkopaszodásának megakadályozása érdekében", ez elgondolkodtató. Az igazán profi metszők inkább azt a technikát alkalmazzák, hogy a rügy fölött 0,5-1 cm-rel vágják el az ágat, de nem hagynak csonkot, ami idővel elpusztulna. A felesleges csonkok eltávolítása a következő metszési időszakban alapvető fontosságú.
5. Fertőtlenítés
A kórokozó növényi vírusok, baktériumok és gombákat ne vigyük át egyik fáról a másikra, ezért minden megmetszett fa (vagy beteg, száraz ág) után 70 %-os alkoholba kell mártani a vágófelületet, 1 percig. Könnyebben használható a szintén 70 %-os alkoholos gél, mert nincs nagy párolgási veszteség és könnyen adagolható. Ezért érdemes legalább 2 db ollót, ágvágót, fűrészt vinni a kertbe annak, akinek a teljesítmény is fontos, a fertőtlenítés mellett. Én így végzem a metszést, nyírást, ügyfeleim megelégedésére. A két ollóval való munkavégzés ugyanis jelentősen felgyorsítja a folyamatot, hiszen a munka közben nem kell várni a fertőtlenítésre.
Elsősorban
Kaposváron
Somogy és Baranya vármegyékben, valamint a
Balaton körüli településeken vállalom
a fenti szolgáltatásokat.
A 2026. évi tavaszi fás metszésekre már most, 2025-ben érdemes időpontot foglalni, mert csak március végéig van időm bérmetszésekre!
Az őszibarack termőremetszése
Katlanforma és a csúcsrügy-uralom dinamikája
Az őszibarack metszésének alapja egy speciális koronaforma, a katlan- vagy kehelyforma kialakítása.
Felmerül a kérdés: ha nincs központi sudár, amely királyként uralkodna (ahogy a gyümölcsfák nagy részénél), hogyan valósul meg a korona irányítása és szabályozása?
A válasz a csúcsrügy-uralom szándékos megtörése, és az ebből eredő intenzív növekedési válasz.
A csúcsrügy-uralom megtörése: A katlanforma kialakításakor a központi vezérágat (sudarat) eltávolítjuk. A vázágak végeit is erőteljesen visszavágjuk egy külső állású termővesszőre, minden évben. Ez a radikális beavatkozás drasztikusan csökkenti a gátló hormonok mennyiségét a vágási felületek közelében, és az egész vázágban.
Hajtásképződés provokálása: A hormonális változás hatására a vázágak mentén lévő alvó rügyek felébrednek, és számos új hajtást, köztük nagy mennyiségű, értékes termővesszőt is hoznak.
Oldalirányú növekedés: A fa energiája így nem felfelé, hanem oldalirányban, a termőfelület növelése érdekében kezd el koncentráltan növekedni.
1. A termővesszők ritkítása és a korona szabályozása
Mivel a metszés intenzív növekedési hormon-választ provokál, rendkívül sok új hajtás képződik. Emiatt az őszibarack metszése magában foglal egy kötelező második fázist: a sűrűsödés elkerülése és a termőfelület optimalizálása.
- A termővesszők kiválasztása
A cél, hogy a fa erejét a legértékesebb vesszőkre összpontosítsuk.
- Az ideális vessző: Keresse a hármas-vegyes rügycsoportokkal rendelkező, ceruza vastagságú, egészséges vesszőket. Ezek a rügycsoportok (két virágrügy egy hajtórüggyel) hozzák a gyümölcsöt és biztosítják a következő évi termőhajtást is.
Amit el kell távolítani:
- A túlságosan erős és vastag (vízhajtásszerű) vesszők, különösen a másodlagos hajtásokkal rendelkezőket.
- A túlságosan vékony vesszők, mert ezek nem lesznek képesek megfelelő nagyságú gyümölcsöt kinevelni.
- Amelyeknek nincs hajtórügyük a termőrügyek között, vagy azok fölött , szintén nem tudják kinevelni a gyümölcsöt.
- A befelé növő, beteg vagy sérült vesszők.
2. A ritkítás: Tér a "kisnemeseknek"
A kulcs a megfelelő távolság megtartása a meghagyott termővesszők között.
- A cél: Biztosítani, hogy mindegyik vessző megkapja a szükséges fényt és levegőt.
- A veszély: A túl sűrűn álló vesszők árnyékolják egymást, gyengébb termést hoznak, és jelentősen növelik a gombás fertőzések (pl. monília) kockázatát.
- Az elv: A rendszer nem egyetlen uralkodóra (központi sudárra), hanem sok, de megfelelően elhelyezkedő és elegendő teret kapó "kisnemesre" épül. A felesleges, túl sűrűn álló vagy nem kívánt irányba növő vesszőket tőből eltávolítjuk.
3. A termővesszők visszametszése
Az őszibarack termővesszői csak az előző évi vesszőkön teremnek. A kiválasztott vesszőket vissza kell metszeni a termés minősége és a fa védelme érdekében.
Célok:
A túlzott gyümölcsképzés (termővesszők lehasadásának és a vékonyka hajtások) megelőzése.
A gyümölcsök méretének és minőségének javítása.
A fa ösztönzése arra, hogy az energiáját a megmaradt gyümölcsök nevelésére fordítsa.
Gyakorlat:
Általában 8-10 rügycsoportra vágjuk vissza a termővesszőket.
Növényvédelmi haszon:
A vesszők visszametszésével a vesszők végeiben esetlegesen rágcsáló gyümölcsmolyokat is eltávolíthatjuk. Ezzel csökkentjük a kártevők terjedését, a vesszők károsodását, és a moníliás befertőződés veszélyét is.
A metszés tehát az őszibarack esetében egy dinamikus, ciklikus folyamat: erőteljes visszametszéssel provokáljuk a hajtásképződést, majd gondos ritkítással és visszavágással tereljük a fa energiáit a kívánt irányba, és egyúttal korlátozzuk a kártevők és betegségek terjedését. Ezzel biztosítjuk a fa hosszú távú egészségét és a bőséges, minőségi termést.
1. Fás metszés (Termőre metszés)
Ez a legfontosabb metszés, amely a termőegyensúlyt és a korona szerkezetét biztosítja.
Időpont
Kora tavasz: rügyfakadás előtt, de a tél legkeményebb fagyai elmúltával, de már a rügypattanás után;
virágzás idején vagy közvetlenül előtte: ideális.
Cél és módszer
A fagyérzékenység miatt sokan a virágzást célozzák, mivel így látható a téli fagykár mértéke. A metszés fő célja az elöregedett, letermett vesszők eltávolítása, és az egyéves termővesszők (melyeken a gyümölcsök teremnek) visszametszése (általában a felére-kétharmadára), valamint a korona szellőztetése.
Az őszibarack az egyéves vesszőkön hozza a termést.
2. Nyári zöldmetszés (Hajtásválogatás)
A fás metszést kiegészítő, szükséges beavatkozás, mely javítja a korona fényviszonyait és elősegíti a jövő évi termőrészek beérését.
Időpont
Nyár eleje/közepe (június eleje-közepe, de van, aki egészen júliusig végzi)
Cél és módszer
Fő célja, hogy a korona belseje szellős maradjon, és több fény jusson a gyümölcsökhöz és a fejlődő termővesszőkhöz. A felesleges, erősen növekvő (vízhajtás-jellegű), meredek, befelé törő hajtásokat távolítsuk el, vagy csípjük vissza a növekedésük megállítására. Ezzel a metszéssel a fa energiáját is a termőrészekre koncentráljuk.
3. Gyümölcsritkítás
A gyümölcs mennyiségének szabályozása, amely a minőség javítását szolgálja.
Időpont
Késő tavasz/Nyár eleje (a terméskötődés után, a csonthéj keményedése előtt, ideálisan májusban vagy június elején)
Cél és módszer
Az őszibarack hajlamos a túlkötődésre, ami kis, gyenge minőségű gyümölcsökhöz és a fa kimerüléséhez vezet. A ritkítás célja, hogy a megmaradó gyümölcsök nagyobbak, ízletesebbek és jobban elszíneződjenek. Kézzel távolítjuk el a felesleges terméskezdeményeket úgy, hogy a gyümölcsök között kb. 15-20 cm távolság maradjon (egyesével álljanak a vesszőn). A ritkítást érdemes minél korábban elvégezni, hogy a fa idejekorán a megmaradó gyümölcsök nevelésére fordíthassa az energiáját.
Ezeknek a metszéseknek az összehangolásával biztosítható a fa hosszú távú egészsége és a folyamatos, jó minőségű termés!
Elsősorban Kaposváron, Somogy és Baranya vármegyékben, valamint a